Nem muszáj messzire utaznunk ahhoz, hogy megfelelő nyaraló, kiránduló helyszínt találjunk magunknak. Itthon és a környező országokban is számos lehetőség, általunk még felfedezetlen terület vár ránk. A következőkben Ausztria egy kis szeletéről szeretnék beszámolót írni nektek, amit idén nyáron jártunk be egy kisebb baráti társasággal. Azt hiszem, mindannyiunk nevében mondhatom, hogy csodálatos élményekkel gazdagodtunk.
Június elején indultunk útnak Ausztriába, egész pontosan Stájerországba, ahol 8 napot töltöttünk, és 5 csodálatos helyszínen kirándultunk. Természetesen kocsival mentünk, és szállásunkat úgy próbáltuk meg lefoglalni, hogy minden egyes látnivaló elérhető legyen 1 órán belül.
Autóink is hasonló helyzetben voltak, de szuperül vették az akadályokat. Azt azért tanácsolom minden idelátogatónak, hogy ne egy lomha járművel vágjon neki az útnak, mert igen meredek útszakasz vezetett fel a kiindulópontig. Nos, miután drága kis kocsink sikeresen megküzdött a több kilométeres kapaszkodóval, elénk tárult a látvány, és feltűnt, hogy ez a legelő egy fikarcnyit sem hasonlít az itthon látott legelőkre a teheneket kivéve persze. 1200 és 1500 m-es magasságban, 3.663 hektáron terül el Európa legnagyobb egybefüggő alpesi legelője. Ha valaki szeretne elmenekülni a világ gondjai elől, hát itt aztán kitisztíthatja a fejét. A környező hegyek látványa, a mező illata, a csordogáló kristálytiszta vizű patak hangja elfeledtet az emberrel minden problémát.
És persze a lényeg, hogy lépten-nyomon karnyújtásnyira legelésző szarvasmarhákat látunk. Bátrabbak akár meg is simogathatják őket. Bár mi erre nem vetemedtünk, így is kerültünk olyan helyzetbe, hogy az egyik tehén támadásra kész testtartása és szúrós tekintete miatt inkább odébbálltunk , és máshol fotóztuk a panorámát.
Egyébként több túraútvonal is található ezen a területen, melyeket térképen szemléltetnek, ennek ellenére kimondott túraösvény nincsen végig, ami elég zavaró volt, így végül teljesen másfele mentünk, mint amerre akartunk, ráadásul az általunk választott túraútvonalat egy gondos gazda le is zárta villanypásztorral, így fordulhattunk vissza.
2. helyszín: Grüner See
A második tervezett kirándulásunk, a nyaralásunk fő helyszínéhez, a Grüner See-hez vezetett. Gyakorlatilag ez volt az a látnivaló, ami miatt ezt a területet választottuk nyaralásunk célpontjául. Ez a gyöngyszem igazából pár éve vált csak nagy turista látványossággá. A medret a hegyekből leolvadó hó vize tölti meg tavasszal, ősz végére pedig szinte teljesen el is tűnik ez a kristálytiszta víz.
A legmagasabb vízálláskor a mélység akár 10-12 m is lehet, ezért vált a búvárok kedvelt merülőhelyszínévé. Egy pár éve azonban környezetvédelmi okokból betiltották a búvárkodást a tóban. Ez persze számunkra nem jelentett problémát, mivel mi a látvány miatt mentünk. És hát azért nagyon is megérte ellátogatnunk oda, hiszen mesébe illő panoráma tárult elénk.
3. helyszín: Graz
És ha már itt vagyunk, csempésztünk a programba egy kis kultúrát is, mégpedig úgy, hogy meglátogattuk Graz városát. A sok természeti szépség mellett nem árt azért egy kis ember alkotta szépség is. Bejártuk a várost, minden fő látnivalót megnéztünk kezdve a Városházától a Schlossbergen és a Dómon keresztül egészen az Operaházig.
4. helyszín: Semmering Bahnwanderweg
Gloggnitz és Mürzzuschlag között húzódik az a vasútszakasz, amely a Semmering-hágón halad keresztül. Itt nem a megszokott vonatozásról van szó, ugyanis hihetetlen panorámában lehet részünk, ha ezen a szakaszon utazunk. Le a kalappal a tervezők és a kivitelezők előtt, hogy ezen a nehéz hegyvidéki terepen képesek voltak vasútvonalat kiépíteni, így létrehozván Európa első hegyi vasútját.
Mi ugyan nem vonatoztuk végig a teljes szakaszt, de a Mürzzuschlagtól Payerbachig tartó rész is bővelkedett csodálatos kilátásban. Ennek a mérnöki remekműnek tisztelegve kialakítottak egy Bahnwabderweg nevezetű túraútvonalat, amelynek mi a Breitensteintól Semmering-ig tartó szakaszát teljesítettük. Hát mit mondjak, jó kis túra volt nem kis emelkedőkkel, de nagyon megérte. Lehet, hogy a nap végére egyikünk sem érezte a lábát, de nagy kár lett volna kihagyni.
A túraútvonal szinte végig a sínek mellett halad, így a táj szépsége mellett láthatjuk a hegyek között megbúvó hatalmas viaduktokat, melyeket 20000 ember fáradtságos munkájának köszönhetünk. Ahogy elhaladtunk a viaduktok mellett és alatt, csak ámultunk, mire képes az emberi erő és a leleményesség. Aki érez magában elég kitartást, az semmiképpen se hagyja ki ezt a túrát, mert lélegzetelállító látványban lesz része.
5. helyszín: Bärenschützklamm, Medve-szurdok
Ez volt az a túra, amitől talán a legtöbben tartottunk, ki a nehéz terep, ki pedig a tériszony miatt. Ahhoz képest maga a szurdokos mászás meg se kottyant egyikünknek sem, na de a parkolótól a bejáratig vezető út már annál inkább. Ahhoz, hogy pénztárig eljussunk gyalogoltunk 3 km-t végig emelkedőn. És vicces, de ez sokkal megterhelőbb volt, mint a szurdokban való mászás a létrákon.
Na de kezdjük az elején. A Medve-szurdok Ausztria egyik legszebb vizes szurdoka, amelyet a turisták számára is látogathatóvá tettek kiépített útvonallal. A sziklák mentén végig falétrákon vezet az út a vízesések fölött. Nagyjából 479m-es tengerszint feletti magasságból indulunk (parkoló) és 1209 m magasba érkezünk (vendégház), szóval több mint 700 m-es szintkülönbséget kell leküzdenünk. Ebben persze benne van a kb. 3 km hosszú út, amit a parkolótól a pénztárig teszünk meg.
Nagyon ajánlom ezt a túrát mindenkinek, persze azért normál erőnlétre szükség lesz, de egyáltalán nem kötelező tapasztalt és edzett hegymászónak lenni. Még az Alföldről érkezett embernek is simán teljesíthető akadály.
Hát ennyi lett volna 8 napos csodás osztrák nyaralásunk beszámolója, remélem, hogy sokan kedvet kaptok egy hasonló programhoz, és ti is megismerkedtek majd ezekkel a gyönyörű helyekkel.
Comments